Jégboszi

Az egyik szakegy órán azt a feladatot kaptuk, hogy krokikat fessünk. 10 perces krokikat. S ez nem is volt könnyű. Az elsőnél még bátortalan voltam, a negyediknél meg már fáradt. Nem tudtam eléggé koncentrálni.

Szintén iskolai feladat. (Nagyon élveztem rajzolni.)

Szintén iskolai feladat volt egy önarcképet festeni. Előrajzoltam. Elég jól is sikerült. Aztán elkezdtem festeni és eltűntem. Na jó egy kicsit még emlékeztet rám, de csak kicsit.

Iskolai feladatként kaptuk, hogy készítsünk egy klasszikus értelemben vett ikont, majd egy személyes vonatkozásút is.

Ezek sikerültek:

Kezdek rájönni, hogyan is kell bánni az akrillel. A titok a titánfehér. Ha sötét az alapszín, akkor először is a felvinni kívánt színből kikeverek egy keveset sok titánfehérrel, majd erre viszem fel a színt. Így már müxik is a dolog...

Újból nekifutottam a Zachary Quinto-ról készült portrénak. Ez sem tökéletes, de már jobb valamivel...

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni....

Akkor most jöjjön egy előrajzolás nélküli akril. Először a háttér lett megfestve, majd az ág a virágokkal.

A hétvégi gyakorlásom eredménye:

Gyakorolom a portré rajzolást. Az arányokkal már nagyjából rendben vagyok, de arra még erősítenem kell, hogy hasonlítson is :(

Ez a rajz Zachary Quintoról készült volna (amerikai színész), csak sajna nem vagyok elégedett vele. Ez legalább már hasonlít rá, de messze nem az igazi. Ami különösen dühít, hogy A4-esben felskicceltem előtte, és akkor sokkal jobban sikerült. ÁÁÁh, még tényleg gyakorolnom kell...

Egy újabb akrilkép. (Muszáj gyakorolnom, na.) Mivel gondom volt a túl gyors száradással, most kipróbáltam hozzá a lassítót is. Egy fokkal jobb vele dolgozni.

Sikerült végre eljutnom a Pannoncolorhoz, a Barabás utcába. Bevásároltam akrilfestékekből. A magyar gyártmányú PannoColorral végre tudok dolgozni. Ennek már van fedőértéke. Csak piszok gyorsan szárad, mint a többi akrilfesték is. Szóval ezt sikerült összedobnom próbaképpen:

Az utóbbi időben nem voltam valami aktív. Talán tavaszi fáradtság? Mindenesetre tegnap volt az idei év első alkalma, hogy kedvből rajzoljak.

Festés órán azt a feladatot kaptuk, hogy csak szürkével, fehérrel és feketével fessünk. Egy helyen lehetett csak benne szín. Igyekezzünk megmutatni, milyen változatos is lehet a szürke.

Múlt héten szakegyen olyan beállításunk volt, ami szinte teljesen piros. Piros drapérián, piros könyv, piros kalap, piros virágok egy vázában.

Akkor úgy festettem meg, hogy a fehér lapra felvázoltam a tárgyakat festékkel, majd megfestettem azokat, végül a hátteret. Ez okozott némi problémát a virágoknál. A vázát jól el is rontottam. A tanárnő szólt is, hogy el kéne felejteni már ezt a fajta festést. Olyan mintha kifestőkönyv szerint dolgoznánk :D

Megpróbáltam itthon. Először a hátteret festettem meg, utána rá a többi tárgyat. Az a tapasztalatom, hogy a merőben más színek jól látszódnak a háttérből, de a piros tárgyak alig. Hiába kevertem ki másféle pirost. Még nem tudom, hogy ez az én hibám, vagy a festéké, de majd kiderítem.

Mindenesetre így kevésbé színpompás lett a kép.

Festés órán tovább próbáltuk erősíteni a tanárnővel azt a vonalat, hogy kevésbé számítson a forma, inkább a tónusok és a színek uralkodjanak. Ehhez vegyes technikát használtunk. Azaz akvarellel festettünk, és a végül porpasztellel nyúltunk bele a képbe.

Vagy legalábbis próbáljuk meg :D

Pénteken tér-ábrázoláson a tanárnő azt kérte, hogy szénnel rajzoljunk, de úgy mintha festenénk. Azaz ne akarjuk tökéletesre megrajzolni, inkább nagyoljuk el a formát, kezeljük szabadabban a dolgot. A vonalvezetés pedig legyen változatosabb.

Ez nem is volt olyan könnyű. Szerencsére szén volt nálam, de megfelelő papír nem. Azaz rajzlapra rajzoltam. (Ez nem volt szerencsés.) Másrészt az sem könnyű, hogy ne akarjuk előrajzolni a beállítást, hanem csak rajzoljunk a tónusokra hagyatkozva. Vagy miszösz. Eddig nem ezt gyakoroltam :D

Mindazonáltal nagyon élveztem. Kettőt is csináltam.

Ezt a képet a Lidl-ben most kapható akrillal festettem. Ez sokkal hígabb, mint a meglévő készletem, és a színei is valahogy tompább.

Összeségében persze gyakorolni jó lesz.

E heti faladatunk festés órán az volt, hogy miután akvarellel megfestettük a beállítást, azután még pasztellkrétával belenyúltunk a képbe, mintegy kiegészítve azt.

Egy újabb porpasztell kép. A háttérrel nagyon megszenvedtem. Először zöldet választottam, ami nem tűnt túl szerencsésnek. Aztán átmentem rajta barnával. Ez némileg javított rajta. (Meg fotózni is elég nehézkes volt.) Arról már nem is beszélek, hogy mennyire nehezen veszem rá magam a bátrabb színhasználatra :(

Vettem néhány színpompás pasztellkrétát. Porpasztellt. Egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. De azt hiszem, ezt még gyakorolni kell.

Szakegyen (Szakelmélet, szakgyakorlat) végre váltottunk eszközt. Most akrillal festettünk akvarell helyett. No nem mintha profik lennénk már benne, de sokféle médiumot ki kell próbálnunk, ugyebár? Igazából ez az első akril festésem.

Ez az eszköz átmenet az akvarell és az olaj között. Vízzel használjuk a festéket, ezért ha sok vízzel festünk akkor akvarelles hatású, ha kevés vízzel, sok festékkel akkor inkább olajosabb hatású. S piszok gyorsan szárad! Mivel fedőfesték ezért könnyebb is vele dolgozni, mint az akvarellel. Egy helyettesítő tanár meg is jegyezte, hogy nem érti miért az akvarellel kezdtünk festeni, mivel az az egyik legnehezebb eszköz.

Múlt héten festés órán az volt a feladatunk, hogy a zömében zöld színű beállítást zöldben fessük meg. Ne használjunk más színt. Az első kép a tanárnő instrukció szerint készült:

A második meg a saját kedvemre:

Újabb iskolai feladat: fessünk egy beállítást síkszerűen és elvontan. Mit ne mondjak: vakartuk a fejünk elsőre. Végül is ez lett bebőle:

Majd újból megfestve - immár görcsösködő agyalás nélkül, egyszerűen a vízre és a festékre bízva magam

Nemrég arcot kellett rajzolnunk. Mit ne mondjak.. már jó régen nem rajzoltam arcot... meg is látszik.