Jégboszi

Itt nyújtom vásznom, lelkemmel festve meg aztmozdulatlan, mint víztükör a szélbenbánatom szürke felleget kavarelsötétítve egész létem   tekintetem trilla csalja fák közémily boldog dallamérzem ahogy átjár az érzéss sárga cseppek vásznamra hullnak   gondolatim…

Veranda. Zord nyár. Borzas fák a réveteg függönyön át... Mit csóváljátok fejeteket mogorva fák? Holnapra újra szép idő lesz. Akkor én közétek állok... Várjatok, izgága vén tépett királyok! Palotátok lámpása meggyullad megint, Fényben álltok, és fejeteken meg sem ing…

 A tavon az alkonyi bíbor szőve már. A fenyvesben fajd zokog. Zengve sírdogál.Faodúba bújt bele, zokog a rigó. Csak magam nem sírok. A lelkem ragyogó. Érzem, jössz ma este kanyargós utakon friss kévékre ülni a szomszéd asztagon. Csókollak a mámorig, elhervasztalak. Boldogot…

Túl minden jelzőn és rendeltetésen meglapul a dolgok lelke, a kérlelhetetlen, bronzsötét egyetlen lényeg s valami igazság hömpölyög a folyók fenekén. Háznak mondasz valamit - négy fala van, - pedig nem az. Kályhának mondod, pedig nem az, virágnak mondod, pedig nem az, asszonynak…

    Riadt madár felhőkben vész el S ő forog, a kis szél-vitorla. Öreg tornyon vén szepegéssel Forog, forog a szél-vitorla. Keleti szél oldalba vágja, Sírva fordul, nem menekülhet. Most délről veri szélnek szárnya, Visszafordul, nem…

Hm.. nem is rossz... bár még tanulnom kell ezt.. :-)Terveim szerint ide kerülnek fel a rajzaim, képeim, a kedvenc verseim, stb...Paul Éluard: És egy mosolyAz éj sose teljesHiggyétel el ha mondomMindig maradA bánat mélyén is egy nyított ablakEgy ablak mely világosMindig marad egy álom…