Tegnap a kis családommal elmentünk a Visegrádi Palotajátékok utolsó napjára. Hajóval mentünk fel. Három és fél órás volt a hajóút, ami így utólag.. szóval rengeteg. Az utolsó órában már nagyon nyűgőssek voltak a srácaim. Meleg volt, a hajó dugig és nem tudtak magukkal mit kezdeni. Már a kártyázást is unták.
Kikötéskor a társaság nagyobb része a Salamon torony és a Fellegvár irányába indult. Mi azonban a palota felé. Igen hamar belefutottunk az árusok hosszú sorába. Szép, igényes kézműves termékek, de igen borsos árakon. Sebaj, a legnagyobb forgalma így is a fagyiárusoknak volt :-) A látványosságot elsőként a felvonulók jelentették, akik nagy dobpergés közepette vonultak fel - jelmezekben és kb. 50 fokban. Szépek voltak, de nem cseréltünk volna velük. A palota udvarának kisebb részén borudvar volt berendezve, míg a játékok az udvar nagyobb, de lezárt részén zajlott. Volt ott mindenféle mutatványos, íjászok, lovagok, stb... Bemutatók, versenyek és ágyúlövések. Kint a sok árus közepette egy-egy tisztáson különféle lovagi sátrak és egyéb hagyományőrző foglalkozások bújtak meg. A srácaim ezt jobban élvezték, mert ezekben részt is tudtak venni. Mindenféle hintázás, logikai és ügyességi játékok, kézműves foglalkozások. Amikor már nagyon elegünk lett, és melegünk, akkor lesétáltunk a középkori kikötőbe, ahol egy fahajócska volt kikötve. A srácok itt bizony addig trapoltak bele mezitláb a Dunába, amíg csak tehették, anélkül, hogy a ruhájuk vizes lett volna. Rengeteg kagylót és érdekes formájú követ gyűjtöttek. Többeket, köztük sok jelmezes résztvevőt is láttunk fürödni-felfrissülni.
Majd mivel már elfáradtunk szépen hazaindultunk. (Nagyon nagy volt a meleg, és az árusok között már nem volt kedvünk mászkálni.) De már nem hajóval, hanem a kellemesen hűvős (légkondis) távolsági busszal. Ez egy
ébként szintén nagyon megtelt mire Pestre ért.
