Ma - munka után - kedvem volt festeni. Csináltam egy akvarelképet. Lúd úrat. Egészen könnyen ment. Úgy igazán kedvből készült :-) //Azt megjegyezném, hogy a valóságban azért egy fokkal világosabb.
Rájöttem, hogy akkor sikerülnek nekem a legjobban a képeim, ha nem egyszerre rajzolom és festem őket. Hanem egyik nap megrajzolom, és egy másik napon átfestem. Nem tudom miért, de a legjobban sikerült képeim mind így készültek.
S végezetül álljon itt egy kis családi történet. Mikor a kicsi fiam csak 2,5 éves volt, egyszer hajózni mentünk a Balatonon. Már beszálltunk a hajóba és az indulásra vártunk, amikor mellénk úszott egy hattyú a kikötőben. Mi - szülők - lelkesen mutattuk Patriknak: Nézd egy hattyú! Mire Ő - mérgesen, a kis mellét kidüllesztve: Nem hattyú! Liba!
