Nem tudom mi volt velem tegnap délután, de semmihez nem volt kedvem. Befordultam magamba. Még a számítógépet se kapcsoltam be, pedig ez ha kb csak havonta kétszer fordul elő velem. Kb 1 órán keresztül depiztem, aztán úgy döntöttem, hogy ez nem nekem való. Ki kell jönnöm a gödörből. Először is pizzát ettem, majd meggyes rétest. Mert enni úgye öröm :) Aztán egy kellemes fürdő, majd olvasás. Semmi komoly, csak egy könnyű kis regény Pilchertől. Érzelmekről és persze művészekről. Legvégül pedig megnéztem a Szellemlovast. Szóval semmi komolyat, semmi hasznosat nem csináltam. Egyszerűen csak lazultam. De jó is volt. Főleg mert ritka madár nálam az ilyen :)
S hogy a legjobbat el ne felejtsem, az apukám szerzett nekem vizes alapú diópácot! Por alakú, szóval, ha ma hazamegyek gyorsan kikeverem és fel is avatom.
A másik jó dolog az, hogy legtöbbször, ha rajzolok egy csomó időm megy el azon, hogy megpróbáljam kitalálni azt, hogy mit is rajzoljak. Várom az ihletet. (Jójó, persze az igazi művésznek nem számít mit rajzol, mert a legtriviálisabb témából is nagyszerűt hozhat ki, de azért én még ettől nagyon messze vagyok.) Na most egy darabig erre sem lesz gondom, mert tegnap a nagy lazulásban kitaláltam valamit. "Megihletett" Agócs Irisz illusztrátor munkái. Csinálni fogok egy macis sorozatot a családomról. Már körvonalazódik is a fejemben. Lesz egyszer a férjem a cicamaci, a nagyobbik fiam a fülesmaci, a kisebbik fiam a tündérmaci, apukám lenne a papamaci. Az ő formáik és színeik meg is vannak a fejemben. Már csak az anyukámat és magamat kellene kitalálni. S persze egységesen akvarellel készülnének mind. Mire nem jó a passzivitás?
ÓÓÓ, meg kitaláltam egy rajzot ehhez a bejegyzéshez is. (Kép nélkül nekem oolyan csuupasz így.) Majd, ha elkészítem be is fogom utólag illeszteni.
Hihi lesz mit csinálnom... Csak győzzem...