Jégboszi

Egy angol festő, pazar akvarel munkákkal.

http://www.harris-watercolours.co.uk/

Tegnap a kicsi fiam a Természettudományi Múzeumban volt. Hozott onnan egy csomó digitális fotó magazint. Ez egyikben látott fotóról készült a következő rajz. Szénnel és pitt krétával.

Egy könyvben olvastam a fröcskölésről, mint technikai fogásról az akvarelfestésben. Kipróbáltam. Fogtam egy fogkefét, befestékeztem és a papír fölött áthúztam rajta párszor az ujjam. Íme az eredmény:

 A tavon az alkonyi bíbor szőve már.
A fenyvesben fajd zokog. Zengve sírdogál.

Faodúba bújt bele, zokog a rigó.
Csak magam nem sírok. A lelkem ragyogó.

Érzem, jössz ma este kanyargós utakon
friss kévékre ülni a szomszéd asztagon.

Csókollak a mámorig, elhervasztalak.
Boldogot nem bántanak a pletykaszavak.

Cirógatlak, mígnem a fátylad leszeded,
s viszlek a bokorba, míg virrad, részeget.

Csak zengjen a fajd dala, zokogjon nagyon!
Boldog bánat is van a bíbor hajnalon.

JÁNOSY ISTVÁN

A legutóbbi termésem. A szitakötő és a virág akvarelceruzával készült, a háttér pedig festékkel.

Azon gondolkodom, hogy meg kellene újból rajzolnom. De a hátteret most nem ilyen pasztelos színekkel készíteném, hanem sokkal erősebb, sötétebb színekkel...hm...

Tegnap a kis családommal elmentünk a Visegrádi Palotajátékok utolsó napjára. Hajóval mentünk fel. Három és fél órás volt a hajóút, ami így utólag.. szóval rengeteg. Az utolsó órában már nagyon nyűgőssek voltak a srácaim. Meleg volt, a hajó dugig és nem tudtak magukkal mit kezdeni. Már a kártyázást is unták.

Kikötéskor a társaság nagyobb része a Salamon torony és a Fellegvár irányába indult. Mi azonban a palota felé. Igen hamar belefutottunk az árusok hosszú sorába. Szép, igényes kézműves termékek, de igen borsos árakon. Sebaj, a legnagyobb forgalma így is a fagyiárusoknak volt :-) A látványosságot elsőként a felvonulók jelentették, akik nagy dobpergés közepette vonultak fel - jelmezekben és kb. 50 fokban. Szépek voltak, de nem cseréltünk volna velük. A palota udvarának kisebb részén borudvar volt berendezve, míg a játékok az udvar nagyobb, de lezárt részén zajlott. Volt ott mindenféle mutatványos, íjászok, lovagok, stb... Bemutatók, versenyek és ágyúlövések. Kint a sok árus közepette egy-egy tisztáson különféle lovagi sátrak és egyéb hagyományőrző foglalkozások bújtak meg. A srácaim ezt jobban élvezték, mert ezekben részt is tudtak venni. Mindenféle hintázás, logikai és ügyességi játékok, kézműves foglalkozások. Amikor már nagyon elegünk lett, és melegünk, akkor lesétáltunk a középkori kikötőbe, ahol egy fahajócska volt kikötve. A srácok itt bizony addig trapoltak bele mezitláb a Dunába, amíg csak tehették, anélkül, hogy a ruhájuk vizes lett volna. Rengeteg kagylót és érdekes formájú követ gyűjtöttek. Többeket, köztük sok jelmezes résztvevőt is láttunk fürödni-felfrissülni.

Majd mivel már elfáradtunk szépen hazaindultunk. (Nagyon nagy volt a meleg, és az árusok között már nem volt kedvünk mászkálni.) De már nem hajóval, hanem a kellemesen hűvős (légkondis) távolsági busszal. Ez egyébként szintén nagyon megtelt mire Pestre ért.

Akvarellel festeni nem is olyan könnyű, mint amilyennek gondolná az ember. A kész képeket könnyed, laza ecsetvonások jellemzik. Azt hinné az ember, hogy elkészíteni is könnyű őket. Pedig nem is. Pl. ami festéskor szép színes, az megszáradva sokkal fakóbb. Meg a vonalak is könnyen egymásba futhatnak.

Van viszont egy remek eszköz: az akvarelceruza. Az ember szépen megrajzolja a képet, s aztán csak egy nedves ecsettel finoman végig kell húzni rajta. S voilá, már kész is a mű. Csak arra kell vigyázni, hogy az ecset épp csak nedves legyen, s ne vizes mert akkor a szépen megrajzolt képből könnyen egy nagy paca lesz.

Íme az én első akvarelceruzával készült képem:

Tegnap este fáradtan, idegesen és nehézkesen álltam neki festeni. Ennek ellenére nem is lett olyan rossz. Szeretek akvarellel dolgozni. Bár a sókristállyal megszenvedtem, mivel itthon csak finomított só van, ami nem igazán adta a kívánt hatást. Többnyire semennyire :(

 Na de majd jól elmegyek és veszek durva sót! Már ha kapok, mert sajna a közelünkben csak finomítottat árulnak. Bah nem gondolnak  a télre az árusok? Mivel fogom  majd a jeget felsózni? A képekről nem is beszélve ;)

Nos, már rajzoltam egyszer olajpasztellel. Nagyon megtetszett. Pedig csak egy egyszerű hatszínes Koh-I-Nor készletecske. Kemény rúdak, amiket erősen bele kell dolgozni a papírba, hogy látszódjon rendesen a rajz. Imádtam vele dolgozni, csak hát a hat szín nagyon kevés az árnyaláshoz. Ezen felbuzdulva elrohantam a Művészboltba venni egy nagyobb készletet.

De. Sajnos a Koh-I-Nor több mint 4000 lett volna. Gondoltam, akkor választok egy másik készletet. Pandát vettem. Francia minőségi olajpasztell rudak, legalábbis a címkéje tanúsága szerint. Gyönyörű színei vannak. Csak ne kéne vele dolgozni. Iszonyúan morzsálódik. Sokkal puhább, mint a Koh-I-Nor. Nem lehet rendesen beledolgozni a papírba. Kínomban már terpentinnel mentem végig rajta, csak hogy valamivel egyenletesebben oszoljon el az anyag a papíron. (Amitől viszont fakóbb lett egy kicsit.) Komolyan mondom a gyönyörű színei ellenére egy gyötrelem vele dolgozni. Na mindegy majd odaadom a srácaimnak játszani, én meg elmegyek és megveszem a drágább Koh-I-Nort.

Múlt heti élménytúránk keretén belül elvittük a fiúkat a Vidámparkba.

Sorban állás a jegyekért, sorban állás szinte minden helyszínen. A belépő ára borsos, de még így is szinte minden harmadik játékért fizetni kell külön. Nekünk, egy négytagú családnak közel  tizennégyezer volt a belépő, ennek ellenére a gokart, a trambulin, a sziklamászófal stb.. fizetős. Ami külön furcsa volt, hogy a dodzsem fizetős, a lézerdodzsem meg nem. Hol itt a logika?

Belépés után megtekintettük a Piratest működés közben. A fiúk egyből kijelentették, hogy ők bizony erre fel nem ülnek. (9 és 11 évesek a drágák). Helyette felültünk a Family Expressbe, ami egy kisebb, de gyors hullámvasútszerű játék volt. Ez sem tetszett nekik. Túl gyorsnak találták. Innen átmentünk a Kanyargóhoz. Na ezzel mindenki meg volt elégedve. Vicces volt ahogy kanyarogtak, "kiperdültek" a kocsik. Ráadásul itt a sor is pörgött. Majd következett a Szellemvasút. Háát. Ebben leginkább csak a sötétben való kocsikázás volt élvezhető. Mert ijesztőnek, semmi nem volt ijesztő. Valahogy olyan volt a megvilágítás, hogy az erőteljesen illuzióromboló volt. Majd következett a jó öreg mesecsónakozás. Ezt én szerettem volna, mert imádom a vizet. Meg addig is pihentünk egy kicsit a sok sorbanállás után amig szépen lassan körbecsorogtunk a csónakkal. Innen irány a lézerdodzsem. Itt rosszul konferálták fel a játék lényegét. Ahelyett, hogy a felvillanó fényeket kellett volna elkapnunk, úgy mondták, hogy a zöld kocsiknak kell elkapni a pirosakat. Ebből aztán nagy fogócska kerekedett. De legalább megengedték, hogy a fiúk kormányozzanak. A következő a vadvízi utazás volt. Az abszolút kedvencünk. Még az irdatlan hosszú sorbanállás ellenére is ez a legjobb játék egy családnak. Még az sem zavart minket, hogy bizony vizesek lettünk. Úgyis meleg volt :-)   Innen a Panorámakerékhez mentünk. Itt aztán bőszen tekertünk, hogy minnél magasabbra emelkedjünk. Kipróbáltuk még a Hullámhajót, a Viharvasútat, az Elvarázsolt Kastélyt, a Hordót és a Tükörtermet. Messze nem mindent, de mivel kisebbek a srácok, így némileg be volt határolva a lehetőségek tárháza. Na meg pár dolog nem is működött. Vagy éppen elromlott. Így is több mint négy órát töltöttünk odabenn.

Nos, kipróbálva Kukuriku tanácsát, ime egy újabb porpasztel kép. Talán árnyaltabbnak tűnik, mindenesetre színesebb :-)

Még mindig nehezebbnek tartom ezzel az eszközzel való rajzolást, mivel nem sok teret enged a javításnak. Mindenesetre a legvilágosabb színnel kezdtem a skiccelést, így maradt némi lehetőségem a korrigálásra, mikor a sötétebb színnel rárajzoltam. Mondjuk ezzel is óvatosan kell bánni, mivel a szín élénkebb, ha a kartonra rajzolok vele, s nem egy másik színre. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

A fényképezésért elnézést, sajnos meglehetősen alapgépem van, meg mint a lenti képem is mutatja nem vagyok egy fenomén. (Persze Photoshoppal lehetett volna javítani, de nincs időm bajlódni vele. Meg minek is, nekem megvan az eredeti rajz :) S számomra a rajz a lényeg. Esetleg, ha már jól megy a rajz, festés, akkor elmerülhetek a fényképezés rejtelmeiben is..)

Egy újabb szénrajz...

Túl minden jelzőn és rendeltetésen
meglapul a dolgok lelke,
a kérlelhetetlen, bronzsötét
egyetlen lényeg
s valami igazság hömpölyög
a folyók fenekén.

Háznak mondasz valamit
- négy fala van, -
pedig nem az.
Kályhának mondod,
pedig nem az,
virágnak mondod,
pedig nem az,
asszonynak mondod,
Istennek hívod,
pedig nem az.

Nevükön szeretném nevezni őket
ilyenkor alkonyatkor.
Kinyúl értem bizonytalan szavuk,
megölel láthatatlan karjuk
s úgy ringok el a titkok titkán,
mint az anyám ölén.

Gondoltam, ha már van jó kis fekete kartonom, meg egy csomó pastelkrétám, akár kis is próbálhatnám.

Hát... Nem is könnyű vele dolgozni. Elsőre jól el kell kapni a rajzot, mert nem lehet radírozgatni. Vigyázni is kell mert porzik, maszatolódik.

Rá kéne jönni arra is, hogyan tudnék vele árnyalni. Talán egy erősebb színnel?

Gondoltam készítek egy rajzot az előző vershez. Meg azt is, hogy ez remek alkalom lenne kipróbálni a tust. El is rohantam a körúti Művészboltba, vettem tust (barnát, feketét), tollszárat és tushegyet. Egyenlőre csak egy vékony, éles hegyet. Próbaként. Élvezet volt vele dolgozni. Pedig szaporán kellett mártogatni a hegyet a tusba. Tisztára, mint egy középkori kódexmásoló :-)

De már bánom, hogy nem vettem lapított végű hegyet is. Azért így is meg vagyok elégedve. Ahhoz képest, hogy ez az első ilyen munkám. Tusrajz, akvarellel.

Azért, egy tompa végű hegyet is be kell szereznem. Meg használhatnék bátrabban több színt is. Hiába igazuk van a suliban. Majd ha a több ezredik rajzon leszek túl... Addig meg mindent ki kell próbálni...

Riadt madár felhőkben vész el
S ő forog, a kis szél-vitorla.
Öreg tornyon vén szepegéssel
Forog, forog a szél-vitorla.

Keleti szél oldalba vágja,
Sírva fordul, nem menekülhet.
Most délről veri szélnek szárnya,
Visszafordul, nem menekülhet.

Merre mutasson, sohse tudja,
Nem nézhet arra, merre vágyik
Muszáj, bús, rab forgás az útja,
Nem mehet arra, merre vágyik.

Madár volt, egyszer nagyon fázott
S elgubbasztott a templom-tornyon.
Megláncolta a madár-átok
S ott forog most a templom-tornyon.

A héten kipróbáltam a szénnel való rajzolást. Mit is mondjak? Sokkal jobb mint a grafit! Szerintem... Látványosabb és haladósabb is. Pedig kicsit tartottam tőle. Hogy hogyan is birkózok meg vele. Mennyire fogom maszatolni. S mennyire lesz nehéz rögzíteni a rajzot. (Éljen az Tesco gazdaságos hajlakk! - ez vált be a legjobban.) Ehhez képest simán ment a rajzolás. Azt hiszem az alábbi rajzot még sok fogja követni :)

Tegnap volt a múzeumok éjszakája. Most először vettem részt rajta, de nem utoljára az biztos. Szerintem nagyszerű dolog. Az utóbbi egy évben összesen nem voltam annyi múzeumban, mint a múlt éjszaka. Pedig nem is rossz dolog. Sajnos sok kimaradt így is. De sebaj majd legközelebb! Főleg az tetszett benne, hogy a legtöbb interaktív volt. Az ember aktívan részt vehetett a dolgokban, nem csak távolról nézegethette a kiállított tárgyakat. A koncertek és előadások is nagyon tetszettek. Van valami különleges hangulata ennek az estének. Remek Szent Iván éji szórakozás.

Először a Közlekedési Múzeumba tértünk be. Bár sokan voltak, de azért nem olyan vészesen. Jó hangulat és segítőkész teremőrök jellemzték. Lehetet fotózni is kedvünkre, nem szóltak érte. Sok mindent ki lehetet próbálni, amit a fiaim bőszen kis is használtak. Fényképezkedhetünk volna múlt századbeli ruhákban, de nem akaródzott sorban állnunk. Ellenben a présgépet, amivel emlékérmét lehet készíteni, többszörösen is kihasználtuk. Olyan lelkesen tekergették a srácok, mintha fizettek volna nekik érte. Bő egy órás nézelődés után  elhagytuk a múzeumot és a Városligetben sétálva átmentünk a Vajdahunyad várba. Itt már nagyobb tömeg volt, de szerencsére főleg az udvarban, ahol mesejátékot adtak elő. Voltak kézműves foglalkozások, lovagkori párbajok, később egy kellemes kis koncert is. Mi rövid nézelődés után besétáltunk a Mezőgazdasági Múzeumba. Ahol érdekes módon akkor szinte csak lézengtek az emberek. Így kedvünkre felfedezhettük azt. Ezután átsétáltunk a Szépművészetibe. A hídon megálltunk egy pillanatra megbámulni a Nagyszínpadon fellépőket. Kellemes mély hangon énekelt egy srác egy angol nyelvű dalt. Na aztán megpróbáltunk bejutni a Szépművészetibe. Horror volt. Sorbanállás a bejutásért. Tömegnyomor odabenn. Kimenekültünk. Két kisgyerekkel az egymás taposása nem megy. Inkább felszálltunk a Múzeumbuszra, irány a Deák tér, majd a Budai Vár. Közben ránk esteledett. Hosszú séta a Hadtörténetiig, közben az esti kivilágításbana fürdő város megcsodálása. Hadtörténeti: tömeg, de még éppen elviselhetően. Fülledt meleg, szigorú katonaruhás teremőrök, érzékenyre állított riasztók. Fényképezni nem lehetet. Az előtte lévő téren viszont középkori sátrakban kézművesek, kovácsok voltak. A lovagkori fegyvereket még a gyerekeknek is bátran kezükbe adták egy kis fényképezkedés kedvéért. Meghallgatunk még egy kellemes kis koncertet a meleg estében. Az emberek még mindig fürtökben ücsörögtek a székeken, padokon, ágyútalapzatokon... Éjfél felé a két gyermekem négyfelé dőlt a fáradtságtól. Elindultunk hát vissza. Tömegnyomor a buszokon. Bő egy órás buszozás után megérkeztünk a Természettudományihoz. Már nem volt erőnk bemenni. Várt az ágyikónk.

Jó volt. Élménydús. Jővőre is részt veszünk rajta.

s még néhány...

  akvarell

  színes ceruza

Nagyon szeretek rajzolni. Ez a hobbim..

Ime néhány az elmúlt hét terméseiből. Egy könyvbe rajzolgattam. A digitális fényképezésem sem az igazi... De azért talán látszanak:

Krétarajz 

Grafit és akvarell

Akvarell

Ez az első blogom, így ez egy próba... hogy egyáltalán milyen lesz...