Az alábbi oldalon néhány sörimádó különböző országok, különféle söreit mikroszkóp alá tették, megvizsgálandó azokat. S valami hihetetlen képeket kaptak eredményül:
http://micro.magnet.fsu.edu/beershots/index.html
Mint valami csodálatos festmények. Vagy fraktálképek.
Nem csak a sörrajongók figyelmébe, hanem azoknak is, akik szeretnek rajzolni, festeni. Jó kis ihlet meríthető belőle.
Tegnap voltam, illetve voltunk a férjemmel szülőin. Ő a kicsiére ment, én pedig a nagyobbik fiunkéra. Ő most lett ötödikes, ami új osztályfönököt, új tanárokat jelent. Úgy néz ki szerencsénk volt, mert az iskola talán legjobb és legszigorúbb tanár nénijét kaptuk meg. Engem mindenesetre a szülőin, így elsőre meggyőzött. Nagyon összeszedettnek és rátermettnek tűnt. De majd meglátjuk...
Mindenesetre várakozással telik vagyunk. Úgy néz ki végre elindul nekik az angoltanulás is, a német mellett. Még nem biztos, de reménykedünk. A kicsinél nem történt változás, ugyanaz a tanár nénink mint tavaly, s nagyon meg vagyunk elégedve vele.
Most nemigen van időm rajzolni. Még firkálni sem:( Teljesen be vagyok havazva. Elindult a srácaimnak a suli és ezzel bizony jár némi rumli. Beszerezni a tankönyveket, füzeteket, stb... Bekötni, felcímkézni... bizony órákon keresztül csináltam. Ráadásul a suli nem adta ki előre a könyveket. Szóval tegnap kellett mindent megcsinálnom, munka után. Szó se róla jobban is ki tudnám pihenni a munkám fáradalmait S:) De sajnos még ma sem lehet... osztályfönökire megyek. Szóval rajzolás és festés az ablakban. Csak integethetek neki :(
S mindezekhez hozzájön a srácok nyűgjei. Nem tetszik nekik a koránkelés. De a koránfekvés se! Nem tetszik nekik, hogy nem játszhatnak szabadon, hanem bizony első a tanulás. Minnél előbb jönnének haza a suliból, s nem akarják megérteni, hogy nem lehet. Hajaj....
Nehéz az évkezdés...
Mint már írtam, nekem nagyon nehezen mennek a vonalas rajzok. Ellenben makacs vagyok. Szóval, ha nehezen de végül összejött egy tisztességesebb vonalas rajz. Olyan amit már meg is merek mutatni.
Életemben még sose ettem cukkinit. Egészen a tegnapi napig, amikor is a kolléganőm azt hozott ebédre és én belekóstolhattam. Finom volt. Ezen felbuzdulva hazafelé beugrottam a piacra és vettem néhányat. Az elkészítése nagyon egyszerű:
Összevágtam apróra egy hagymát, majd megpuccoltam és feldaraboltam a cukkinit. Összekevertem a kettőt, és kb. 15 perc alatt egy kevés olajon megpároltam (víz hozzáadása nélkül). Ezután rásütöttem néhány felvert tojást. Voilá, kész is. Gyors és egyszerű.
Persze tojás helyett adhattam volna hozzá tejfölt is, akkor főzelékszerű lett volna. Állítólag így is finom. Majd kipróbálom. Meg sajttal is, meg csúsztatva, stb...
Kép az nincs, mert mire észbekaptam, addigra valahogy elfogyott :)
Tegnap megint megpróbálkoztam a vonalas technikával, de ez nekem nem nagyon megy. Úgy látszik igaza van Pudingocskának: én bizony felületben gondolkodom. Úgyhogy inkább bánatomban gyorsan készítettem egy akvarelt. Ezt már sokkal jobban élveztem.
Megpróbálkoztam megint olyan akvarel képet festeni, amit nem skicceltem fel előre. De nagyon nehéz... valahogy nekem jobban megy, ha előre felvázolom...
Az alábbi blogot szeretném a figyelmetekbe ajánlani:
Egy fiatal srác Japánban töltött egy évéről szól. Egyetemi ösztöndíjjal jutott ki a felkelő nap hazájába. Az ott töltött egy év tapasztalatait és élményeit tartalmazza a blogja. Kellemesen ír a és a képek is a helyükön vannak.
Ami engem az útleírás mellett nagyon megfogott az az a gondolat, hogy mekkora lehetőség az, hogy valaki, az egyetemista életet kihasználva külföldi ösztöndíjjal utazhasson, egy másik országot megismerhesen. Úgy ahogy azt egy szimpla utazás alatt sose sikerüle. Hihetetlen élményekkel, sok és sokféle baráttal gazdagodni... ÁÁÁh, hogy erről én már lemaradok :(
Íme a mai nap termése. Tussal készült. Jó aprólékos munka volt :S Órákon keresztül bíbelődtem vele. De nagyjából elégedett vagyok a végeredménnyel. (Teljesen sose, mert eddig még mindegyikre úgy néztem utólag, hogy tulajdonképpen, azért itt-ott, ezt vagy azt azért másképp csináltam volna. Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen maximalista, vagy más se elégedett mindig teljes mértékben az elkészült képekkel. Annyit azonban megtanultam, hogy az éppen befejezett munkát késznek tudjam tekinteni. Azaz akkor se nyúljak hozzá, ha bizony úgy látom, hogy azért még bele tudnék javítani. Ha befejeztem, hát befejeztem. Különben bediliznék, sose rajzolnák újat, csak a régieket javítgatnám :-) )
Eredetileg nem is ilyen szántam, hanem olyan lazább, kuszább vonalakkal megrajzoltnak. De végül is ilyen lett, mert a tushegyemmel max 3-4 mm-es vonalat lehet csak húzni egyszerre. Ez van. Szóval maradt a rendezettebb rajz, az absztrakt helyett.
Engem is sújt korunk rákfenéi, a rohanó tempó és túlzsúfolt időbeosztás. Emiatt aztán nem is vagyok az a kimondott konyhatündér. Korán kelek (negyed hat), s ha késő délután hazaérek (fél hat körül), akkor már nincs igazán kedvem főzőcskézni. Legtöbbször eleve tanulnom kell, főleg magammal és suli időben a srácaimmal is. Szombatonként tanfolyamra járok, szóval dettó. De tegnap sikerült javítanom a statisztikámat. Sütöttem-főztem, mint egy igazi konyhatündér. Aszaltszilvás csirke, rizzsel és duplacsokis muffin volt a menü. Szó se róla, főképpen a sütire buktak rá. Meglehetősen édesszájú család lennénk :-)
A muffin aprópója, hogy szombaton vettünk egy szilikonos muffinformát. Némiképp tartottam tőle, olyan puha anyag. De remekül bevált!
15 dkg liszt
2 tojás
15 dkg vaj
15 dkg cukor
3 evőkanál barackíz
fél csomag sütőpor
5 dkg keserű kakaópor
5 dkg tört étcsokoládé
Elkészítés: a fentieket összekeverjük, míg szép sima nem lesz a tészta. Eredetileg a recept ugyan nem ír tejet, de én tettem hozzá egy picit, hogy ne legyen annyira száraz. Beleöntöttem a muffinformákba (nem kentem ki előtte), majd 170 fokon megsütöttem /kb. fél óra/. Megvártam, míg kihűl, s csak utána szedtem ki a formákból. Nem tapadt le és fini lett.
Ma - munka után - kedvem volt festeni. Csináltam egy akvarelképet. Lúd úrat. Egészen könnyen ment. Úgy igazán kedvből készült :-) //Azt megjegyezném, hogy a valóságban azért egy fokkal világosabb.
Rájöttem, hogy akkor sikerülnek nekem a legjobban a képeim, ha nem egyszerre rajzolom és festem őket. Hanem egyik nap megrajzolom, és egy másik napon átfestem. Nem tudom miért, de a legjobban sikerült képeim mind így készültek.
S végezetül álljon itt egy kis családi történet. Mikor a kicsi fiam csak 2,5 éves volt, egyszer hajózni mentünk a Balatonon. Már beszálltunk a hajóba és az indulásra vártunk, amikor mellénk úszott egy hattyú a kikötőben. Mi - szülők - lelkesen mutattuk Patriknak: Nézd egy hattyú! Mire Ő - mérgesen, a kis mellét kidüllesztve: Nem hattyú! Liba!
Tegnap - megfogadva Pudingocska tanácsát - csak úgy rajzoltam... Hagytam hogy a kezem vezessen. S egyszercsak ott termet a papíromon egy pitypang. Fekete tussal rajzolódott oda. Egyszerű kis rajzocska, a pillanat szülte.
De olyan üres is volt valahogy... Nem töltötte be a teret... Szóval, piros tussal lavirozgatam mellé... Ez sem volt tudatos. Csak éppen megvizeztem egy kicsit a vonal mellett a papírt, és rápöttyintettem a tust. Ilyen lett... És még mindig nem tudom... Valahogy... nem érzem... Talán az egész hátteret be kéne lavirozni valamilyen színnel? Egész halványpirossal vagy halványbarnával? De ezt sem érzem igazinak... Most valahogy olyan japánosak a színek, Fekete, piros, fehér. Ehhez már nem igazán szeretnék hozzáadni mást. De így sem érzem kerek egésznek. Hmmm, komoly dilemma...
Mostanában rengeteget kell tanulnom, így nem igazán van időm rajzolgatni :(
Pihenésképpen azonban virágmagokat szedegetek a kertben. Nem tudom mi a virágom neve, a magjait még pár éve a Balatonról hoztam. De fantasztikus egy növény. A nagy melegben összecsukja a szirmait, hajnalban, meg este pedig kinyítja. Hatalmas, szétágazó tövekről hozza bőséges virágjait, mely hónapokon keresztül virágzik. S az elvirágzásuk után rengeteg magot lehet leszedni róla. Így bővítgetem a kertben évről évre a virágos felületek számát.
Nemrég kaptam a kolléganőmtől egy jó kis receptet. Nosza rajta, tegnap meg is csináltam.
Nagyon egyszerű kis recept: egy réteg keksz, egy réteg tejföl, majd egy újabb réteg keksz és rá tejföl, mégegyszer keksz, majd tejföl. A tetejére gyümölcs és zselatin. Megvan kb 15 perc alatt és máris lehet behűteni, s pihentetni pár órát. Aztán hamm-hamm. Nálunk mindenkinek ízlett :-)
Ma bográcsoltunk a kertben. Halászlét. Imádom a halászlét, de sajnos ritkán jutok hozzá. (A férjem és a fiaim nem szeretik a halat.) Átjöttek a barátok, s a komoly férfiak nekiálltak elkészíteni a halászlét. Merthát ugye a bográcsolás az férfimunka. (Amivel mélyen egyetértek. Legalább nem nekem kell bibelődnőm vele :-) ) Először elmentek venni egy bográcsot, mert az itthoni kicsinek bizonyult. Aztán elmentek új állványt is venni, mert azt is kicsinek találták. Végül elmentek halszeleteket venni. Lett vagy három óra délután mire elkészült a halászlé. De megérte kivárni, mert finom lett. Na meg a főzéshez jópár fát is összevágtak tűzifának, azok közül amik eddig csak úgy hevertek a kertben szanaszét. Kicsit rendezettebb lett a kert is legalább.
De nemcsak én lestem a végeredményt, hanem a macskák is. Nem győzték kerülgetni a bográcsot. Meg is lett a jutalmuk. A halpasszírozás utáni maradékból igencsak belakhattak.
Kellemes kis nap volt, csak ne kéne holnap dolgozni menni.
Veranda. Zord nyár. Borzas fák a réveteg
függönyön át... Mit csóváljátok fejeteket
mogorva fák?
Holnapra újra szép idő lesz. Akkor én
közétek állok... Várjatok, izgága vén
tépett királyok!
Palotátok lámpása meggyullad megint,
Fényben álltok, és fejeteken meg sem ing
koronátok.
Lábatoknál táncol a könnyü bajadér,
mord basa-fák! selyem kendőben a ledér,
vörös virág,
akit lengve a kerti ágyás szőnyegén
gyerek-szemmel tegnap egész nap néztem én
kedvesemmel...
Vigyázz, virág: el ne szórd könnyű keszkenőd
a szélbe kint; - hogy holnap kedvesem előtt
szép légy megint!
Kedvesem hallod? künn egy kis madárka szól.
Ő okosabb! ő nem rosszkedvü, tudja jól,
hogy jő a nap.
Nyughassatok, fák! itt a piktor, festi már
ecsete kékre a nagy kupolát: sugár
feccsen az égre...
Nem tudom mi volt velem tegnap délután, de semmihez nem volt kedvem. Befordultam magamba. Még a számítógépet se kapcsoltam be, pedig ez ha kb csak havonta kétszer fordul elő velem. Kb 1 órán keresztül depiztem, aztán úgy döntöttem, hogy ez nem nekem való. Ki kell jönnöm a gödörből. Először is pizzát ettem, majd meggyes rétest. Mert enni úgye öröm :) Aztán egy kellemes fürdő, majd olvasás. Semmi komoly, csak egy könnyű kis regény Pilchertől. Érzelmekről és persze művészekről. Legvégül pedig megnéztem a Szellemlovast. Szóval semmi komolyat, semmi hasznosat nem csináltam. Egyszerűen csak lazultam. De jó is volt. Főleg mert ritka madár nálam az ilyen :)
S hogy a legjobbat el ne felejtsem, az apukám szerzett nekem vizes alapú diópácot! Por alakú, szóval, ha ma hazamegyek gyorsan kikeverem és fel is avatom.
A másik jó dolog az, hogy legtöbbször, ha rajzolok egy csomó időm megy el azon, hogy megpróbáljam kitalálni azt, hogy mit is rajzoljak. Várom az ihletet. (Jójó, persze az igazi művésznek nem számít mit rajzol, mert a legtriviálisabb témából is nagyszerűt hozhat ki, de azért én még ettől nagyon messze vagyok.) Na most egy darabig erre sem lesz gondom, mert tegnap a nagy lazulásban kitaláltam valamit. "Megihletett" Agócs Irisz illusztrátor munkái. Csinálni fogok egy macis sorozatot a családomról. Már körvonalazódik is a fejemben. Lesz egyszer a férjem a cicamaci, a nagyobbik fiam a fülesmaci, a kisebbik fiam a tündérmaci, apukám lenne a papamaci. Az ő formáik és színeik meg is vannak a fejemben. Már csak az anyukámat és magamat kellene kitalálni. S persze egységesen akvarellel készülnének mind. Mire nem jó a passzivitás?
ÓÓÓ, meg kitaláltam egy rajzot ehhez a bejegyzéshez is. (Kép nélkül nekem oolyan csuupasz így.) Majd, ha elkészítem be is fogom utólag illeszteni.
Hihi lesz mit csinálnom... Csak győzzem...
Az egyik kedvenc akvareltömböm a Herlitz féle 150 grammos és 20 lapos tömb. A legtöbbször ezt használom az akvarelfestéshez. Kellően barázdált felületű, s nem is nagyon hullámosodik. Ráadásul most az Auchanban (ez itt a reklám hűlt helye) hármas csomagolásban kapható. S elfelejtették hármasra árazni, ehelyett csak az egy tömbös vonalkodját húzza le. Szóval a három tömböt kevesebb, mint 700 forintért vettem meg! Hihi :)
A művésztáborban sikerült megismerkednem ezzel az eszközzel. S nagyon nagyon megszerettem. Van vizes és szeszes pác is, de én az előbbit próbáltam ki. Kell a festéshez ugye egyszer a diópác, meg némi viz és ecset a higításhoz/lavírozáshoz. Két hurkapálcika, egy hegyes és egy szélesebb, laposabb végű. Utána már csak rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle. A táborban készített képeim:
Még rengeteget kéne gyakorolnom, DE persze most sehol nem kapni vizes alapú diópácot. Kifogyott, pedig tényleg sok helyen kerestem :(
Nos egy újabb oldalt ajánlok a figyelmetekbe: http://www.sp-studio.de/
Itt mindenki elkészítheti a saját karakterét á lá south park. Íme az én figurám:
A szemesi nyaralásom alatt párhuzamosan egy művésztáborban is részt vettem bejáróként. Sajnos a tábor egy hetéből csak az első három napon tudtam ott lenni. Aztán várt rám a munka :( De azért még így is élveztem. Ki tudtam próbálni egy eszközt, a diópácot, amivel csak most találkoztam először. Nagyon élveztem :-) Aztán már csak némi rajzolás, tónusozás, s sajna máris a munka mezején találtam magam, a balatonpart helyett. Esténként kirakta mindenki az aznapi munkáját egy kis korrektúrázáshoz, mintegy minigalériaként. Úúgy maradtam volna még...
A múlt héten és a hét elején Balatonszemesen nyaraltunk. Nagyon szeretjük a Balatont és minden évben leruccanunk oda egy hétre. Most Szemesre esett a választásunk. Gyönyörű kis település. Rendezett, tiszta és teli van hangulatos kis zugokkal. Mikor lementünk akkor éppen a szemesi napok zajlottak. Kézműves vásár rengeg gyönyörű termékekkel, és a legkülönfélébb koncertek, a legkülönfélébb helyszíneken. Szitárzenétől kezdve az indián zenéig, a reneszánsz tánckartól a balkáni néptáncosokig. Az időnk is gyönyörű volt, s ellentétben az időjárásjelentésben elhangzottakkal, a Balaton hőfoka is több volt mint 19 fok. Szóval minden nap pancsolhatunk. Még úsztam is :-). Pedig ez a déli parton nem kis teljesítmény ;-). Szerencsénkre a szállásunk Szemes egyik leghangulatosabb utcájában volt, a Bagolyvár utcában. Nem is volt túl drága, és a környezet... Az ablakunk egy ősfás tisztáson lévő kis kápolnára nézett. Reggel álmosan kitámolyogtam és csak bámultam. Valahogy nem is volt olyan rossz az ébredés.
Egy nagyon jó oldalt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani:
Tulajdonképpen egy fényképgaléria rengeteg, gyönyörű és igényes fotóval.
Szintén egy porpasztellel készített rajz. Még mindig nem igazán vagyok kibékülve ezzel az eszközzel, de azért alakulgat. Azt hiszem ebben az esetben jó a makacsságom, hogy nem vagyok hajlandó feladni. Csakazértis meg fogom tanulni, hogyan is kell vele bánni. Ha a fene fenét is eszik ;)
